 | Kniha JóbBiblia - Sväté písmo(KAR - Maďarský - Karoli) | Jób 30, 1-31 |
1 Jób 30, 1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. 2 Jób 30, 2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! 3 Jób 30, 3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. 4 Jób 30, 4 A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. 5 Jób 30, 5 Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt. 6 Jób 30, 6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. 7 Jób 30, 7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. 8 Jób 30, 8 Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. 9 Jób 30, 9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! 10 Jób 30, 10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem. 11 Jób 30, 11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik. 12 Jób 30, 12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. 13 Jób 30, 13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. 14 Jób 30, 14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide]. 15 Jób 30, 15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ. 16 Jób 30, 16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. 17 Jób 30, 17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. 18 Jób 30, 18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. 19 Jób 30, 19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. 20 Jób 30, 20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám! 21 Jób 30, 21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. 22 Jób 30, 22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. 23 Jób 30, 23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába; 24 Jób 30, 24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért? 25 Jób 30, 25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú? 26 Jób 30, 26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. 27 Jób 30, 27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. 28 Jób 30, 28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom. 29 Jób 30, 29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak. 30 Jób 30, 30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt. 31 Jób 30, 31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
 | | Jób 30, 1-31 |
Verš 9
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
Jób 17:6 - A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
Ž 69:12 - Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.
Nár 3:14 - Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
Nár 3:63 - Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az õ gúnydaluk.
Verš 10
Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.
Jób 19:19 - Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
Verš 23
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;
Heb 9:27 - És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:
Verš 25
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?
Ž 35:13 - Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
Rim 12:15 - Örüljetek az örülõkkel, és sírjatok a sírókkal.
Verš 29
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
Ž 102:6 - Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Verš 30
Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.
Ž 119:83 - Noha olyanná lettem, mint a füstön levõ tömlõ; a te rendeléseidrõl el nem feledkezem.
Nár 4:8 - [De most] feketébb az õ ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg õket az utczákon; bõrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa.
Nár 5:10 - Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
Job 30,1-8 - Jóbova bieda je nateraz taká veľká, že aj ľudia mravne hlboko kleslí a zo spoločnosti takmer vysotení, teda ľudia najpodlejší, dovoľujú si posmievať sa mu.
Job 30,5 - U arabských beduínov (obyvateľov púšte) panoval prísny rodinný poriadok. Pre určité poklesky a previnenia príslušníka čeľade bolo možno potrestať vylúčením z kmeňa.
Job 30,11 - "Ten ma trápi, čo si putá rozviazal" – nie je doslovný preklad nejasnej hebrejskej osnovy. Preklad by mohol znieť aj takto: Uvoľnil povrazec stanu a mňa podvrátil. – Iní zasa s opravou prekladajú: Uvoľnil mi šľachu na luku – mňa upokoril – nechal padnúť ohradu, čo bola predo mnou. Zmysel miesta vyjadruje toľko: Môj protivník priviedol ma až do nebezpečenstva života.
Job 30,12-24 - Ako sa vedia podliaci posmievať, to svätopisec opisuje obrazom vzatým z obliehania mesta. Preto verš 12 prekladajú aj takto: Povstali proti mne, čo ma osočujú; vrhajú sa na mňa – násypmi rovnajú, proti mne budujú chodníky k záhube. – "Do slučky mi nohy lapajú" môže byť vysvetlivka, ktorá sa dostala z okraja knihy do textu. I tento verš Knihy Jób patrí medzi miesta, kde vykladač ostáva takmer bezradne stáť. Skúsil to už sv. Hieronym, ktorý si za drahý peniaz najal na pomoc židovského učenca, keď prekladal túto knihu. Ale priznáva sa, že nebol múdrejší ani potom, keď už spoločne prebrali túto ťažkú osnovu. – Svojvoľne si doplňovať a opravovať osnovu nedovoľuje nám povinná úcta voči posvätným knihám.
Job 30,18 - Miesto prekladajú rozlične: "Mocný násilník rozmetal mi chodník, ten sa podobá odevu môjmu celkom." – I tento text je značne porušený.
Job 30,29 - Žaloby Jóbove vyznievajú bolestne, asi ako zavýjanie niektorých zvierat na púšti. (Pštros má meno "vták smútku", porov. 39,13 n.)