Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 29, 1-25

1 Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda: 2 Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem! 3 Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet; 4 A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra! 5 Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim; 6 Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott; 7 Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám: 8 Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak. 9 A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették. 10 A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt. 11 Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem. 12 Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége. 13 A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém. 14 Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem. 15 A vaknak én szeme valék, és a sántának lába. 16 A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém. 17 Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala. 18 Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim. 19 Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. 20 Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben. 21 Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra. 22 Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem. 23 Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra. 24 Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be. 25 [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

Verš 12

Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

Ž 72:12 - Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.

Prís 21:13 - A ki bedugja fülét a szegény kiáltására; õ is kiált, de meg nem hallgattatik.

Verš 14

Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

Iz 59:17 - És felölté az igazságot, mint pánczélt, és a szabadítás sisakja van fején; felölté a bosszúállás ruháit, mint köpenyt, és búsulással vevé magát körül, mint egy palásttal.

Ef 6:14 - Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába,

1Sol 5:8 - Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.

Job 29,1 - Niektoré preklady Knihy Jób majú rozdielne číslovanie veršov aj ich poradie. Vidno to i z hlavy 29.

Job 29,25 - Určil som, čo majú robiť, a všetci ma poslúchali vo vykonaní mojich rozkazov, ako to robia vojaci, keď im velí ich kráľovský vojvodca. Ale počínal som si často aj ako otec, ktorý potešuje svoje zarmútené deti.