Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 7, 1-21

1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? 2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét: 3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. 4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig. 5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed. 6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el. 7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. 8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok! 9 A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé]. 10 Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé. 11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében. 12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem? 13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: 14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; 15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. 16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem. 17 Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? 18 Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt. 19 Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem? 20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. 21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

Verš 16

Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.

Ž 62:9 - Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.

Ž 144:4 - Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Verš 17

Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

Ž 8:4 - Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

Ž 144:3 - Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Heb 2:6 - Sõt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel õ róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

Verš 7

Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

Jób 8:9 - Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

Jób 14:1 - Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.

Jób 16:22 - Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]

Ž 90:5 - Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

Ž 90:9 - Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

Ž 102:11 - A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Ž 103:15 - Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

Ž 144:4 - Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Iz 40:6 - Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!

Jak 4:14 - A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik.

1Pt 1:24 - Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden dicsõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull:

Job 7,2 - Nádenník túžobne čaká na svoju mzdu, ktorá pozostávala nie tak v peniazoch, ako v naturáliách. Tieto dostával nádenník podľa povahy odmeny denne alebo podľa ujednania (napr. pastier dostával svoju odmenu raz do roka podľa množstva dobytčieho dorastu: porov. Lv 19,13; Dt 24,14 n.).

Job 7,5 - Slová živo poukazujú na povahu Jóbovej choroby (porov. poznámku k 2,7).

Job 7,6 - Keďže Jóbova choroba tak sa rozmohla, že mu pokryla celé telo, Jób sa správne nazdáva, že sa mu už urýchlene blíži koniec života, a tak nastáva preňho aj úplná záhuba.

Job 7,12 - Jób vo svojich bolestiach nenachádza pokoja. Svojím nepokojom podobá sa rozbúrenému moru alebo veľkým morským rybám, ktoré zdanlivo nikdy nespia, ani si neodpočinú od plávania.

Job 7,22 - Ak Boh neodpustí Jóbovi v krátkom čase, musí Jób zomrieť, a potom Boh, i keby chcel, nemôže mu už nijaké dobrodenie preukázať.