výhody registrácie

Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 5, 1-27

1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz? 2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el. 3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. 4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket. 5 A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el. 6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság! 7 Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. 8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet. 9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen. 10 A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát. 11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. 12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. 13 A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi. 14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka. 15 A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt; 16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját. 17 Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! 18 Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak. 19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. 20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl. 21 A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik. 22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz. 23 Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled. 24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt. 25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû. 26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona. 27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

Jób 5, 1-27





Verš 3
Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
Ž 37:36 - De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

Verš 9
A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.
Jób 9:10 - A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
Ž 72:18 - Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!
Rim 11:33 - Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai!

Verš 11
Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
1Sam 2:7 - Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
Ž 113:7 - A ki felemeli az alacsonyt a porból, és a szûkölködõt kivonszsza a sárból,

Verš 12
A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
Neh 4:15 - És lõn, hogy meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk [az õ szándékukat], és hogy Isten semmivé tette az õ tanácsokat: megtérénk mi mindnyájan a kõfalhoz, kiki az õ munkájához;
Ž 33:10 - Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.
Iz 8:10 - Tanácskozzatok, de haszontalan lesz, beszéljetek beszédet, de nem áll meg, mert Isten van mi velünk!

Verš 13
A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
1Kor 3:19 - Mert e világ bölcsesége bolondság az Isten elõtt. Mert meg van írva: Megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban.

Verš 14
Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
Dt 28:29 - És tapogatni fogsz délben, a mint tapogat a vak a setétségben; és szerencsétlen leszel a te útaidban, sõt elnyomott és kifosztott leszel minden idõben, és nem lesz, a ki megszabadítson.

Verš 16
Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.
Ž 107:42 - Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az õ száját.

Verš 17
Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
Prís 3:11 - Az Úrnak fenyítését fiam, ne útáld meg, se meg ne únd az õ dorgálását.
Heb 12:5 - És elfeledkeztetek-é az intésrõl, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged;
Jak 1:12 - Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az õt szeretõknek.
Zjv 3:19 - A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.

Verš 18
Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
Dt 32:39 - Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezembõl megszabadítson.
1Sam 2:6 - Az Úr öl és elevenít,
Oz 6:1 - Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert õ szaggatott meg és õ gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!

Verš 19
Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
Ž 91:3 - Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

Verš 23
Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
Oz 2:18 - És eljegyezlek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el.

Job 5,1 - Nepomáha pokus a opovážlivosť človeka, keby chcel Boha ťahať pred súd za to, že musí znášať ťažký osud. Nijaký človek, ba ani anjel, by sa neodvážil zaujať úrad sudcu v tomto prípade, keby šlo o to, aby sa vynášal súd nad Bohom.

Job 5,2 - Boh iba pokorným, t.j. kajúcim, priznáva zvláštne milosti.

Job 5,4 - V bránach mesta konali sa súdy.

Job 5,6 - Utrpenie človeka nie je čisto výplodom prírody, ale sám hriešnik si je najčastejšie príčinou svojho utrpenia.

Job 5,17-27 - Úsek opisuje opätovné nadobudnutie šťastia trpiaceho človeka, ktorý zo svojej hriešnosti obráti sa k Bohu. Je to pre Jóba nepriame povzbudenie, aby sa usiloval v duchu pokánia k Bohu sa obrátiť. Má sa priznať k svojej hriešnosti, odprosiť Boha a oddať sa jeho milosrdenstvu. Boh nikoho nesklame.

Job 5,19 - Číslicový výrok, ktorý sedmičku uvádza ako pojem plnosti (porov. 33,14.29; 40,5; Prís 30,15 a i.).

Job 5,22 - Poľná úroda mala mnoho škodcov aj z radov zvierat. Tak hubila úrodu divá zver (Ez 14,21), myši (1 Sam 6,4 n.), kobylky (Joel 1, 4), mravce (Prís 6,6–8).

Job 5,23 - V kamenistej pôde darila sa oliva (29,6; Dt 32,13 n.) a najmä vinič.