Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 9, 1-35

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? 3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. 4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? 5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában. 6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. 8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. 10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. 11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre. 12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? 13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz. 16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; 17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. 18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól. 19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot? 20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet. 21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet. 22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt! 23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását. 24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ? 25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû. 27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: 28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem. 29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? 30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: 31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. 32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk. 33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között! 34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem: 35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!

Verš 32

Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

Kaz 6:10 - Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

Jer 49:19 - Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdõségébõl az örök[zöld] legelõre, de hamarsággal kiûzöm õt onnan, és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló, és ki szab nékem törvényt, és kicsoda az a pásztor, a ki megállhat ellenem?

Verš 2

Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

Ž 143:2 - Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!

Verš 8

A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

Gn 1:6 - És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektõl.

Verš 10

A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

Jób 5:9 - A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

Ž 72:18 - Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!

Ž 77:14 - Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

Ž 86:10 - Mert nagy vagy te és csodadolgokat mívelsz; csak te vagy Isten egyedül!

Rim 11:33 - Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai!

Verš 34

Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:

Jób 13:20 - Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

Jób 33:7 - Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Verš 22

Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!

Kaz 9:2 - Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, a mely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sõt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.

Mal 3:14 - Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura elõtt?

Verš 25

Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

Jób 7:6 - Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.

Verš 30

Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

Jer 2:22 - Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elõttem, mondja az Úr Isten.

Job 9,5-7 - Ohromná moc Božia javí sa v zosúvaní horstiev (verš 5), zemetrasení (verš 6) a v zatmeniach slnka (verš 7).

Job 9,8 - Tvorivá moc Božia nepozná obmedzenie a hranice. Rovnako stvoril Boh oblohu a hlboké more. – "Prechádzať sa" znamená niečo do svojej moci prevziať, nad niečím neobmedzene vládnuť.

Job 9,13 - "Potvora" a "voje Potvory" (v pôvodine Rachab a voje Rachaby) sú zasa bájoslovné antické predstavy o mori so všetkými jeho domnelými obludami (pravekými zvermi), ktorými bolo preplnené. Svätopisec užíva tieto všeobecne známe ľudové predstavy, aby tak poukázal na nepremožiteľnú moc Božiu, s ktorou vládne nad bytosťami, ktorých predstava budila v mysliach ľudí úžas.

Job 9,19-20 - Božia moc a prevaha je taká veľká v očiach Jóbových, že sám prichádza k poznaniu svojej bezmocnosti, keď sa chce porovnať s Bohom.

Job 9,22-24 - Na tvrdenie Bildadovo, že Boh je krajne spravodlivý, ktorý len hriešnikov tresce, Jób odpovedá záporne a tvrdí, že Boh bez ohľadu na čnosť a hriešnosť zaobchádza s ľuďmi úplne podľa ľubovôle.

Job 9,33 - "Ruku vložiť na niekoho" znamená nad niekým získať moc a vládu.