Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 38, 1-38

1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda: 2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel? 3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem! 4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt? 6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának? 8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött; 9 Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt? 10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje: 11 És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak! 12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét? 13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla. 14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában. 15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék? 16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét? 17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é? 18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod? 19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye? 20 Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait. 21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy! 22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é? 23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára? 24 Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön? 25 Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat? 26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen; 27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot? 28 Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit? 29 Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte? 30 [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe? 31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é? 32 A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt? 33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön? 34 Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged? 35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk? 36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet? 37 Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit; 38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

Verš 33

Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

Jer 31:35 - Ezt mondja az Úr, a ki adta a napot, hogy világítson nappal, a ki törvényt [szabott] a holdnak és a csillagoknak, hogy világítsanak éjjel, a ki felháborítja a tengert és annak habjai zúgnak, Seregek Ura az õ neve:

Verš 2

Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

Jób 42:3 - Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

Verš 4

Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

Prís 8:29 - Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

Verš 39

Ž 104:21 - Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

Verš 8

És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

Gn 1:9 - És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.

Jób 26:10 - Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.

Ž 33:7 - Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.

Ž 104:9 - Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

Prís 8:29 - Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:

Jer 5:22 - Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám elõtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta.

Verš 41

Ž 147:9 - A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.

Mt 6:26 - Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csûrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?

Verš 36

Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

Jób 32:8 - Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Kaz 2:26 - Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörûségére rajtam kivül? [ (Ecclesiastes 2:27) Mert az embernek, a ki jó az õ szemei elõtt, adott [Isten] bölcseséget és tudományt és örömöt; a bûnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyûjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten elõtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme! ]

Dan 1:17 - És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz [is.]

Verš 27

Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

Ž 107:35 - Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.

Verš 31

Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

Jób 9:9 - A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

Am 5:8 - A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.

Job 38,7 - Najobvyklejší obraz stvorenia sveta predstavuje Boha ako budovateľa domu (4–6). Keď budovateľ zapustil do budovy uholný kameň, konala sa za spevu slávnosť (porov. Zach 4,7). V Palestíne podnes sprevádzajú kladenie posledných kameňov do klenby striedavými piesňami (Hejčl, Biblie, č. III, 997). Pri zakončovaní budovania vesmíru spievali hviezdy a anjeli na slávu Bohu.

Job 38,14 - Nádheru farieb, ktorá sa zjaví pri rannej zore, porovnáva spisovateľ s červenou pečatnou hlinou. Zmeneným hláskovaním dostaneme však nový obraz, ktorý sa zdá priliehavejším na tomto mieste. Ide tu asi o porovnanie s červeným vínom (Prís 23,31), ktoré sa postupne čistí, ak je uzavreté, a postupne sa v ňom vyvíja utešená farba.

Job 38,21 - Ide o ironickú poznámku o krátkom veku ľudského života.

Job 38,23 - Možno, že verš naráža na Joz 10,11.

Job 38,36 - Zdôrazňuje poriadok, ktorým sa prejavujú sily prírody, akoby podľa rozvahy vyvíjajú svoju činnosť, na svoj čas určenú. Iní prekladajú: Ktože vložil do mrakov múdrosť a ktože požičal mračnám rozvahu? – Iní zasa miesto "mrakov" a "mračien" chcú čítať slová: utajenosť a zjavný dej. Preto prekladajú: Kto vložil do utajenosti múdrosť a kto požičal zjavnému dianiu rozvahu? – V pravidelnosti prírodných javov zračí sa múdrosť toho, kto prírode stanovil jej zákonitosť.