Verš 6
Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.
Ž 139:8 - Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.
Ž 139:11 - Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,
Prís 15:11 - A sír és a pokol az Úr elõtt vannak; mennyivel inkább az emberek szíve.
Heb 4:13 - És nincsen oly teremtmény, a mely nyilvánvaló nem volna elõtte, sõt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szemei elõtt, a kirõl mi beszélünk.
Verš 7
Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.
Ž 104:2 - A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Verš 9
Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.
Jób 9:8 - A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Ž 104:2 - A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
Verš 10
Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.
Jób 38:8 - És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;
Ž 33:7 - Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.
Ž 104:9 - Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Jer 5:22 - Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám elõtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta.
Gn 1:9 - És monda Isten: Gyûljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lõn.
Jób 38:8 - És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;
Ž 33:7 - Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.
Ž 104:9 - Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Prís 8:29 - Mikor felveté a tengernek határit, hogy a vizek át ne hágják az õ parancsolatját, mikor megállapítá e földnek fundamentomait:
Jer 5:22 - Nem féltek-é engem? ezt mondja az Úr. Az én orczám elõtt nem remegtek-é? Hiszen én rendeltem a fövenyet a tenger határának örök korlátul, a melyet át nem hághat, és ha megrázkódtatják is habjai, de nem bírnak vele, és ha megháborodnak, sem hághatnak át rajta.
Verš 12
Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.
Iz 51:15 - Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?
Verš 13
Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.
Ž 33:6 - Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.
Job 26,10 - "Hranica svetla so tmou" je označenie obzoru.
Job 26,12 - More tu dostáva meno Rachab (t. j. Obluda). Za vysvetlenie tohto pomenovania môže slúžiť azda to, že rozbúrené more pôsobí dojmom, akoby bolo podobné mohutnému hybkému hadovi. V starých povestiach Východu o stvorení sveta vystupuje spravidla pramore ako ozrutná hadia obluda (porov. asýrsku báj Enuma eliš a tiež 9,13; 7,12; Iz 51,10; Ž 89,11). Aj meno draka – hada "Leviatan" (3,8) súvisí s touto predstavou (26,13).
