Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 15, 1-35

1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda: 2 Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel? 3 Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít. 4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is! 5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad. 6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened. 7 Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok? 8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é? 9 Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg? 10 Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál. 11 Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled? 12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid? 13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon? 14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik? 15 Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében: 16 Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?! 17 Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el; 18 A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót; 19 A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala. 20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma. 21 A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító! 22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve. 23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja. 24 Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király. 25 Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen; 26 [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt. 27 Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára; 28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak: 29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet. 30 Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el. 31 Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma. 32 Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik. 33 Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát. 34 Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat. 35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

Verš 32

Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

Jób 22:16 - A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

Ž 55:23 - Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

Verš 35

Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

Ž 7:14 - Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

Iz 59:4 - Nincsen, a ki az igazság mellett szólna, és nincsen, a ki igazságosan perelne, haszontalanban bíznak és hazugságot beszélnek, gonoszt fogadnak és vétket szûlnek.

Oz 10:13 - Istentelenséget szántottatok, álnokságot arattatok. Eszitek a hazugság gyümölcsét, mert bíztál a te utadban és vitézeidnek sokaságában!

Verš 8

Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

Rim 11:34 - Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?

Verš 10

Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

Jób 32:7 - Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Verš 14

Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

1Kr 8:46 - Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, a ki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik õket azok, a kiktõl megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;

2Krn 6:36 - Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, a ki nem vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és õket fogságba viendik azok, a kiktõl megfogattak, messze földre vagy közelre,

Jób 14:4 - Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

Ž 14:3 - Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

Prís 20:9 - Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bûnömtõl?

Kaz 7:20 - Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék.

1Jn 1:8 - Ha azt mondjuk, hogy nincsen bûn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.

1Jn 1:10 - Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük õt, és az õ ígéje nincsen mi bennünk.

Verš 15

Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

Jób 4:18 - Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

Jób 25:5 - Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az õ szemei elõtt.

Verš 21

A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

1Sol 5:3 - Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.

Verš 23

Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

Jób 18:12 - Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Ž 109:10 - És bujdossanak az õ fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktõl távol keressenek [eledelt.]

Verš 30

Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

Jób 4:9 - Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

Job 15,11 - Za "Božiu útechu" pokladá Elifaz prisľúbenia Jóbových priateľov, ktorými mu dávali do výhľadu obnovu jeho života a návrat predošlého šťastia a blahobytu v prípade, že Jób bude konať úprimné pokánie.

Job 15,15 - "Boží svätí" sú bezpochyby anjeli (porov. 4,18 n.).

Job 15,20 - Svedomie nedá hriešnikovi pokoja.

Job 15,22 - Noc a tma sú znakom pohromy, nešťastia, ako zasa svetlo alebo deň je označením pre dobu blahobytu.

Job 15,23 - Hriešnik prv alebo neskoršie upadne istotne do hmotnej biedy a bude iba živoriť.

Job 15,25-28 - Príčinou neoprávnenej sebadôvery a vzbury proti Bohu bol u Jóba jeho doterajší blahobyt a priveľké bohatstvo. "Tuk" tela je znamením vonkajšieho, hmotného blahobytu, v ktorom si môže dovoliť rozličné pôžitky.

Job 15,33 - "Nezrelé strapce viniča a zhodené kvety olivy" sú deti hriešnika, ktoré ešte za života svojho otca ho predídu do hrobu.