výhody registrácie

Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 21, 1-34

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.] 3 Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet. 4 Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem? 5 Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra. 6 Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet. 7 Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak? 8 Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt. 9 Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok. 10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél. 11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik. 12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének. 13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba; 14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk! 15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte? 16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem! 17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában. 18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el. 19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd. 20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik. 21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?! 22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is! 23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan; 24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad. 25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval. 26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket. 27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem; 28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora? 29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é? 30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul. 31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért? 32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él. 33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte. 34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Jób 21, 1-34





Verš 7
Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?
Ž 17:10 - Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
Ž 73:12 - Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!
Jer 12:1 - Igaz vagy Uram, hogyha perlek [is] veled; éppen azért hadd beszélhessek veled peres kérdésekrõl! Miért szerencsés az istentelenek útja? [Miért] vannak békességben mindnyájan a hûtlenkedõk?
Hab 1:16 - Ezért áldozik gyalomjának, és füstöl az õ hálójának, mert ezekkel kövér az õ része, és zsíros az õ eledele.

Verš 14
Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!
Jób 22:17 - A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

Verš 15
Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?
Ex 5:2 - A Faraó pedig mondá: Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem az Urat és nem is bocsátom el Izráelt.
Mal 3:14 - Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura elõtt?

Verš 16
Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!
Jób 22:18 - Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

Verš 17
Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.
Jób 20:29 - Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.
Ž 11:6 - Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

Verš 22
Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!
Iz 40:13 - Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?
Rim 11:34 - Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
1Kor 2:16 - Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná õt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Verš 26
Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.
Jób 17:14 - Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?

Verš 30
Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.
Prís 16:4 - Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

Job 21,3 - Jób sa stavia asi proti mienke a tvrdeniu Sofarovmu, že Boh tresce hriešnikov odňatím zemského blahobytu. Jób v nasledujúcich veršoch prináša dôkazy o svojej opačnej skúsenosti, keď pripomína, že bezbožníkom sa spravidla dobre vedie na svete (verš 7 a n.) a veľmi často oplývajú blahobytom.

Job 21,5 - "Ruku si dať na ústa" je znakom mlčanlivosti, odmlčania sa.

Job 21,16-21 - Jób zopakuje tvrdenie svojich priateľov (verš 16) a pýta sa, ako často sa stáva, že sa hriešnik dostane do nešťastia (verš 17). Na námietku, že pomsta a nešťastie stihnú aspoň potomkov hriešneho človeka, Jób odpovedá, že z takejto odvety a pomsty hriešnik po svojej smrti už ničoho necíti (verše 19–21).

Job 21,22-26 - Jób zopakuje ďalšiu námietku svojich priateľov (verš 22), na ktorú odpovedá svojím poukazom na nerovný osud mnohých ľudí na tomto svete a na ich smutný podiel v podsvetí (verše 23–26).

Job 21,27-32 - Jób odmietne aj štvrtú námietku svojich priateľov, ako by jeho nešťastie bolo možno vysvetliť a odôvodniť len jeho hriešnosťou (verš 27). Oproti tomu vyhlasuje, že skúsenosť učí, že hriešnik je od zla často uchránený a ušetrený (verš 30).