výhody registrácie

Kniha Jób

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Jób 14, 1-22

1 Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ. 2 Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó. 3 Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem? 4 Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki. 5 Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át. 6 Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek. 7 Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak. 8 Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke: 9 A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete. 10 De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ? 11 Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad: 12 Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból. 13 Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! 14 Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom. 15 Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után. 16 De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet! 17 Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez. 18 Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl; 19 A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé. 20 Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt. 21 Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök. 22 Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.

Jób 14, 1-22





Verš 1
Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.
Ž 90:5 - Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;
Ž 90:9 - Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
Ž 102:11 - A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Ž 103:15 - Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.
Ž 144:4 - Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
Jak 4:14 - A kik nem tudjátok mit hoz a holnap: mert micsoda a ti életetek? Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltûnik.

Verš 2
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
Ž 103:15 - Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.
Iz 40:6 - Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!
1Pt 1:24 - Mert minden test olyan, mint a fû, és az embernek minden dicsõsége olyan, mint a fû virága. Megszárad a fû, és virága elhull:
Jób 8:9 - Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.
Ž 90:6 - Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.
Ž 90:10 - A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.
Ž 102:11 - A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Ž 144:4 - Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Verš 3
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
Jób 7:17 - Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?
Jób 10:20 - Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

Verš 4
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
Gn 5:3 - Élt vala pedig Ádám száz harmincz esztendõt, és nemze [fiat] az õ képére és hasonlatosságára és nevezé annak nevét Séthnek.
Ž 51:5 - Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]
Jn 3:6 - A mi testtõl született, test az; és a mi Lélektõl született, lélek az.
Rim 5:12 - Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bûn és a bûn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
Ef 2:3 - A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is:

Verš 5
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
Jób 7:1 - Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

Verš 6
Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
Jób 7:16 - Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.
Jób 7:19 - Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?
Jób 10:20 - Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,
Jób 7:1 - Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

Verš 16
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
Jób 31:4 - Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
Jób 34:21 - Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
Ž 56:8 - Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Ž 139:2 - Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.
Prís 5:21 - Mert az Úrnak szemei elõtt vannak mindenkinek útai, és minden ösvényeit õ rendeli.
Jer 32:19 - Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetû, a kinek szemei jól látják az ember[ek] fiainak minden útait, hogy kinek-kinek megfizess az õ útai szerint, és az õ cselekedeteinek gyümölcse szerint;

Job 14,4 - Pred nesmiernou Božou svätosťou každý človek musí sa cítiť nečistým; kresťanská exegéza vidí v tejto stati narážku na dedičný hriech.

Job 14,14-17 - V prípade, že by som sa mohol navrátiť z podsvetia na svet, potom by som chcel trpezlivo vyčkávať, až by sa ti utíšil hnev, ba celkom by ustal a prišiel by si pre mňa, aby si ma znovu do života postavil pod ochranu svojej dobrotivej otcovskej starostlivosti.

Job 14,18-20 - Ako vždy pôsobia svojou nezadržateľnou mocou mohutné prírodné sily, tak prevádza svoju moc nad človekom aj smrť. Jej sile nikto nevie odolať.