výhody registrácie

Kniha Numeri

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Nm 10, 1-36

1 Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására. 3 És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé. 4 Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei. 5 Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak. 6 Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására. 7 Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót. 8 A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között. 9 És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl. 10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. 11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról. 12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában. 13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint. 14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia. 15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia. 16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia. 17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói. 18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia. 19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia. 20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia. 21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala. 22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia. 23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia. 24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia. 25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia. 26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia. 27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia. 28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek. 29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek. 30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek. 31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt. 32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled. 33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok. 34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból. 35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid. 36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

Nm 10, 1-36





Verš 35
Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.
Ž 68:1 - Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

Verš 21
Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.
Nm 4:4 - Ez a tisztök Kéhát fiainak a gyülekezet sátorában: a legszentségesebbekrõl [való gondviselés].

Verš 14
Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.
Nm 2:3 - Így járjanak pedig tábort: Keletre naptámadat felõl Júda táborának zászlója az õ seregeivel; és Júda fiainak fejedelme Naasson, Amminádáb fia.
Nm 1:7 - Júdából Naasson, Amminádábnak fia.

Nm 10,11-12 - Porov. Ex 16,1; 17,1; 19,1 n.; Nm 1,1; 13,1. Na rozkaz Boží, totižto keď sa oblak zdvihol zo stánku zjavenia, Izraeliti dali sa na pochod podľa poradia, aké im určil Boh (2,2.9.16.24.31). Púšť Fáran, arab. Badiet et-Tih, tiahne sa od údolia Al-Araba smerom severozápadným až po Negeb, susediaci s juhom Palestíny. Na juhu púšť Fáran dotýkala sa pohoria Sinajského a na západe púšte Etam, čiže Sur (Ex 13,20). Juh tejto púšte bol pustý, preto v Dt 1,19 volá sa táto púšť "hroznou a velikánskou". Severná časť púšte Fáran menuje sa Sin, tam bol Kádeš (Nm 20,1; 27,14; 33,36). – Ako vidieť, Izraeliti sa zdržali pri Sinaji vyše roka (Ex 19,1).

Nm 10,21 - Pozri 3,31; 4,5 n.

Nm 10,29 - Hobab bol synom Raguelovým, čiže Jetrovým (Ex 2,18), bratom Mojžišovej ženy Sefory, teda Mojžišovým švagrom.

Nm 10,31 - Budeš naším sprievodcom, dosl. naším okom, poradcom a upozorňovateľom alebo vyzvedačom. Hobab pristal na Mojžišovu ponuku. Orientálci sa dajú prosiť. Nie je ani predstaviteľné, že by pristali na prvé slovo. Neskoršie sa dozvieme, že potomci Hobabovi bývali s Izraelitmi (Sdc 1,16; 4,11; 1 Sam 15,6).

Nm 10,34-36 - Verše sú začiatky žalmov, ktoré spieval Mojžiš, keď sa oblačný stĺp zdvíhal alebo zastavoval. Mojžiš ide zaujať zasľúbenú zem, preto prosí Pána, aby sa dali na útek všetci tí, čo by sa protivili tomuto podujatiu (Ž 68,1).