Hľadaný výraz: Lk 19,28-21,38, Preklad: Maďarský - Karoli, Počet výsledkov: 3
| 28 És ezeket mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe. 29 És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül, 30 Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. 31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. 32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. 33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? 34 Õk pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. 35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. 36 És mikor õ méne, az õ felsõruháikat az útra teríték. 37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; 38 Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban! 39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! 40 És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. 41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon. 42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, a mik néked a te békességedre [valók]! de most elrejtettek a te szemeid elõl. 43 Mert jõnek reád napok, mikor a te ellenségeid te körülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelõl megszorítanak téged. 44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat te benned; és nem hagynak te benned követ kövön; mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. 45 És bemenvén a templomba, kezdé kiûzni azokat, a kik adnak és vesznek vala abban, 46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza; ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. 47 És tanít vala minden nap a templomban. A fõpapok pedig és az írástudók és a nép elõkelõi igyekeznek vala õt elveszteni: 48 És nem találták el, mit cselekedjenek; mert az egész nép õ rajta függ vala, [reá] hallgatván. |
| 1 És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe, 2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? 3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem: 4 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl? 5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt. 7 Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.] 8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék. 10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. 11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. 12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13 Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. 14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség! 15 És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal? 16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]! 17 Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé? 18 Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. 19 És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot. 20 Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának. 21 Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? 23 Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? 24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. 25 Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. 26 És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának. 27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt, 28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének. 29 Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; 30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg; 31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. 32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. 34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: 35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: 36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. 38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki. 39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! 40 És többé semmit sem mertek tõle kérdezni. 41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? 42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl, 43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 44 Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki? 45 És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak: 46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket; 47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek. |
| 1 És mikor feltekintett, látá, hogy a gazdagok hányják az õ ajándékaikat a perselybe. 2 Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. 3 És monda: Igazán mondom néktek, hogy e szegény özvegy mindenkinél többet vete: 4 Mert mind ezek az õ fölöslegükbõl vetettek Istennek az ajándékokhoz: ez pedig az õ szegénységébõl minden vagyonát, a mije volt, oda veté. 5 És mikor némelyek mondának a templom felõl, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van felékesítve, monda: 6 Ezekbõl, a miket láttok, jõnek napok, melyekben kõ kövön nem marad, mely le nem romboltatnék. 7 Megkérdék pedig õt, mondván: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? 8 Õ pedig monda: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jõnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idõ elközelgett; ne menjetek azért utánok. 9 És mikor hallotok háborúkról és zendülésekrõl, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni elõbb, de nem [jõ] mindjárt a vég. 10 Akkor monda nékik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; 11 És minden felé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égbõl. 12 De mind ezeknek elõtte kezeiket reátok vetik, és üldöznek [titeket,] adván a gyülekezetek elé, és tömlöczökbe és királyok és helytartók elé visznek az én nevemért. 13 De ebbõl néktek lesz tanúbizonyságotok. 14 Tökéljétek el azért a ti szívetekben, hogy nem gondoskodtok elõre, hogy mit feleljetek védelmetekre: 15 Mert én adok néktek szájat és bölcseséget, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind azok, a kik magokat ellenetekbe vetik. 16 Elárulnak pedig titeket szülõk és testvérek is, rokonok és barátok is; és megölnek [némelyeket] ti közületek. 17 És gyûlöletesek lesztek mindenki elõtt az én nevemért. 18 De fejeteknek egy hajszála sem vész el. 19 A ti béketûréstek által nyeritek meg lelketeket. 20 Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektõl körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az õ elpusztulása. 21 Akkor a kik Júdeában [lesznek,] fussanak a hegyekre; és a kik annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezõben, ne menjenek be abba. 22 Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, a mik megírattak. 23 Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. 24 És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje. 25 És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, 26 Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, a mik e föld kerekségére következnek: mert az egek erõsségei megrendülnek. 27 És akkor meglátják az embernek Fiát eljõni a felhõben, hatalommal és nagy dicsõséggel. 28 Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. 29 Monda pedig nékik egy példázatot: Tekintsétek meg a fügefát és minden fákat: 30 Mikor immár hajtanak, és [ezt] látjátok, ti magatoktól tudjátok, hogy már közel van a nyár. 31 Ezenképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. 32 Bizony mondom néktek, hogy e nemzetség el nem múlik, mígnem mind ezek meglesznek. 33 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. 34 De vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és ez élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jõjjön az a nap: 35 Mert mintegy tõr, úgy lep meg mindeneket, a kik az egész föld színén lakoznak. 36 Vigyázzatok azért minden idõben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, a mik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia elõtt! 37 Tanít vala pedig naponta a templomban; éjszakára pedig kimenvén, a hegyen vala, mely Olajfák [hegyének] neveztetik. 38 És kora reggel hozzá megy vala az egész nép, hogy õt hallgassa a templomban. |
