Žalmy

1 (KAR) Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

2 (KAR) A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

3 (KAR) Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

4 (KAR) Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

5 (KAR) Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

6 (KAR) Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

7 (KAR) Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

8 (KAR) Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

9 (KAR) Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

10 (KAR) Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11 (KAR) Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12 (KAR) Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13 (KAR) Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14 (KAR) Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15 (KAR) Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16 (KAR) Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17 (KAR) Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18 (KAR) Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

19 (KAR) Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20 (KAR) A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

21 (KAR) Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

22 (KAR) Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23 (KAR) Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24 (KAR) Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.