výhody registrácie

Evanjelium podľa Lukáša

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Lk 20, 1-47

1 És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe, 2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta? 3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem: 4 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl? 5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki? 6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt. 7 Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.] 8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. 9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék. 10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el. 11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el. 12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték. 13 Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik. 14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség! 15 És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal? 16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]! 17 Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé? 18 Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. 19 És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot. 20 Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának. 21 Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod: 22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem? 23 Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? 24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré. 25 Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. 26 És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának. 27 Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt, 28 Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének. 29 Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül; 30 A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg; 31 Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak. 32 Mind ezek után pedig meghalt az asszony is. 33 A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt. 34 És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak: 35 De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: 36 Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. 37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. 38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki. 39 Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád! 40 És többé semmit sem mertek tõle kérdezni. 41 Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? 42 Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl, 43 Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. 44 Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki? 45 És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak: 46 Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket; 47 Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

Lk 20, 1-47





Verš 1
És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
Mt 21:23 - És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a fõpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?
Mk 11:27 - És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig õ a templomban körüljára, hozzámennek vala a fõpapok és az írástudók és a vének.
Sk 4:7 - És mikor õket a középre állaták, tudakozzák vala: Micsoda hatalommal, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
Sk 7:27 - De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá õt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?

Verš 36
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.
1Jn 3:2 - Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.

Verš 37
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.
Ex 3:6 - És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az õ orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
Sk 7:32 - Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.
Heb 11:16 - Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli õket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

Verš 9
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.
Ž 80:8 - Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
Iz 5:1 - Hadd énekelek kedvesemrõl, szerelmesemnek énekét az Õ szõlõjérõl! Kedvesemnek szõlõje van nagyon kövér hegyen;
Jer 2:21 - Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szõlõvesszõt, mindenestõl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szõlõtõnek fattyú hajtásává?
Jer 12:10 - Sok pásztor pusztította az én szõlõmet, taposta az én osztályrészemet; az én drága örökségemet sivatag pusztává tették!
Mt 21:33 - Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szõlõt plántála, és azt gyepûvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
Mk 12:1 - És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szõlõt ültetett, és körülvevé gyepûvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.

Verš 42
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,
Ž 110:1 - Dávidé; zsoltár.
Sk 2:34 - Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen õ maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felõl,
1Kor 15:25 - Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
Heb 1:13 - Melyik angyalnak mondotta pedig valaha: Ülj az én jobbkezem felõl, míglen ellenségeidet lábaidnak zsámolyává teszem?
Heb 10:13 - Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az õ ellenségei.

Verš 14
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!
Ž 2:8 - Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Heb 1:2 - A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette,
Gn 37:18 - Mikor távolról megláták, minekelõtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.
Ž 2:1 - Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Mt 26:3 - Akkor egybegyûlének a fõpapok, az írástudók és a nép vénei a fõpap házába, a kit Kajafásnak hívtak,
Mt 27:1 - Mikor pedig reggel lõn, tanácsot tartának mind a fõpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy õt megöljék.
Jn 11:53 - Ama naptól azért azon tanakodának, hogy õt megöljék.

Verš 47
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
Mt 23:14 - Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát, és színbõl hosszan imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetéstek.
Mk 12:40 - A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színbõl hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.
2Tim 3:6 - Mert ezek közül valók azok, a kik betolakodnak a házakba, és foglyul ejtik a bûnökkel megterhelt és sokféle kívánságoktól ûzött asszonykákat,
Tít 1:11 - A kiknek be kell dugni a szájokat; a kik egész házakat feldúlnak, tanítván rút nyereség okáért, a miket nem kellene.

Verš 17
Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
Ž 118:22 - A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett!
Iz 8:14 - És Õ néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tõr és háló Jeruzsálem lakosainak.
Iz 28:16 - Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erõs alappal, a ki [benne] hisz, az nem fut!
Mt 21:42 - Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elõtt.
Mk 12:10 - Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szeglet fejévé.
Sk 4:11 - Ez ama kõ, melyet ti építõk megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé.
Rim 9:33 - A mint meg van írva: Ímé beleütközés kövét és megbotránkozás szikláját teszem Sionba; és a ki hisz benne, nem szégyenül meg.
1Pt 2:4 - A kihez járulván, mint élõ, az emberektõl ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kõhöz,
1Pt 2:7 - Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kõ, a melyet az építõk megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;

Verš 18
Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
Iz 8:15 - És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tõrbe esnek és megfogatnak!
Za 12:3 - És azon a napon lesz, hogy nyomtatókõvé teszem Jeruzsálemet minden népnek; a ki emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyül ellene a föld minden pogánya.
Dan 2:34 - Nézed vala, a míg egy kõ leszakada kéz [érintése] nélkül, és letöré azt az [álló]képet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat.

Verš 20
Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.
Mt 22:16 - És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, a kik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törõdöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
Mk 12:13 - És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják õt a beszédben.

Verš 46
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;
Mt 23:5 - Minden õ dolgaikat pedig csak azért cselekszik, hogy lássák õket az emberek: mert megszélesítik az õ homlokszíjjaikat; és megnagyobbítják az õ köntöseik peremét;
Mk 12:38 - Õ pedig monda nékik az õ tanításában: Õrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket.
Lk 11:43 - Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az elõlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket.

Verš 41
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
Mt 22:42 - Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felõl? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé.
Mk 12:35 - És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?

Verš 25
Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
Mt 17:25 - Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelõzé õt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktõl szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektõl?
Mt 22:21 - Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.
Rim 13:7 - Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: a kinek az adóval, az adót; a kinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.

Verš 27
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,
Mt 22:23 - Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék õt,
Mk 12:18 - És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék õt, mondván:
Sk 23:8 - Mert a sadduczeusok azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mind a kettõt vallják.

Verš 28
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.
Dt 25:5 - Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; [hanem] a sógora menjen be hozzá, és vegye el õt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.

Lk 20,1-8 - Mt 21, 23-27; Mk 11, 27-33.

Lk 20,9-19 - Mt 21, 33-46; Mk 12, 1-12.

Lk 20,17 - Ž 118, 22.

Lk 20,20-26 - Mt 22, 15-22; Mk 12, 13-17.

Lk 20,27-40 - Mt 22, 23-33; Mk 12, 18-27.

Lk 20,28 - Dt 25, 5.Porov. poznámku k Mt 22, 24.

Lk 20,37 - Ex 3, 2-6.

Lk 20,41-44 - Mt 22, 41-45; Mk 12, 35-37.

Lk 20,42 - Ž 110, 1.

Lk 20,45-47 - Mt 23, 1.5.7; Mk 12, 38-40.