Kniha proroka Aggea

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Ag 2, 1-22

1 A hetedik hónap huszonnegyedik napján szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván: 2 Szólj csak Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a fõpapnak, és a nép többi [tag]jainak, mondván: 3 Ki van még életben köztetek, a ki látta ezt a házat az õ elsõ dicsõségében? És milyennek látjátok ti most ezt? Avagy olyan-é ez a ti szemetekben, mintha semmi volna? 4 De most légy bátor, Zorobábel, azt mondja az Úr! Légy bátor te is, Jósua, Jehosadák fia, te fõpap, és légy bátor e földnek minden népe, azt mondja az Úr, és cselekedjétek, mert én veletek vagyok, azt mondja a Seregeknek Ura, 5 Az igét, a melylyel szövetségre léptem veletek, mikor kijöttetek Égyiptomból, és az én lelkem köztetek marad. Ne féljetek! 6 Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Egy kevés [idõ] van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt. 7 És megindítok minden népet, és eljön, a kit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsõséggel, azt mondja a Seregeknek Ura. 8 Enyém az ezüst és enyém az arany, azt mondja a Seregeknek Ura. 9 Nagyobb lészen e második háznak dicsõsége az elsõnél, azt mondja a Seregeknek Ura, és e helyen adok békességet, azt mondja a Seregeknek Ura. 10 A kilenczedik hónap huszonnegyedikén, Dáriusnak második esztendejében szóla az Úr Aggeus próféta által, mondván: 11 Ezt mondja a Seregeknek Ura: Kérdezd meg csak a papokat a törvény felõl, mondván: 12 Ha szentelt húst visz valaki az õ köntösének szárnyában, és illeti annak szárnyával a kenyeret vagy a fõzeléket, vagy a bort, vagy az olajat, vagy bármi más eleséget: vajjon szent-e az? És felelének a papok, és mondák: Nem. 13 Aggeus pedig mondá: Ha hulla által fertõzött illeti mindezeket, tisztátalanná lesz-é? És felelének a papok, és mondák: Tisztátalanná! 14 Aggeus pedig felele, és mondá: Épp így e nép és épp így e nemzet én elõttem, azt mondja az Úr, és épp így kezöknek minden munkája, és a mit ide felhoznak: tisztátalan az. 15 Most azért jól gondoljátok meg e naptól fogva az elmultakat is, mielõtt még követ kõre tettek volna az Úr hajlékában! 16 Az elõtt elmentek a huszas garmadához, és tíz lett; elmentek a sajtóhoz, hogy ötven vederrel merítsenek, és húsz lett. 17 Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kõesõvel, és még sem [hajoltatok] hozzám, azt mondja az Úr. x^2.18 Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik [hónap] huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok! 19 Van-é még mag a csûrben? És bizony, a szõlõ, a füge, a gránátalma és az olajfa sem termett! E naptól fogva megáldalak. 20 Másodszor is szóla az Úr Aggeusnak a hónap huszonnegyedik napján, mondván: 21 Mondd meg Zorobábelnek, Júda fejedelmének: Én megindítom az eget és a földet. 22 És felforgatom az országok királyi székét, és elfogyasztom a pogány országok erejét, és felforgatom a szekeret és a benne ülõket, és lehullanak a lovak és a rajtok ülõk: kiki az õ atyjafiának fegyvere által. 23 Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyürû, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.

Verš 17

Megvertelek titeket üszöggel, ragyával, és kezetek minden munkáját kõesõvel, és még sem [hajoltatok] hozzám, azt mondja az Úr. x^2.18 Jól gondoljátok hát meg e naptól fogva az elmultakat is! A kilenczedik [hónap] huszonnegyedik napjától, attól a naptól fogva, a melyen letétetett az Úr hajlékának alapja. Jól meggondoljátok!

Ag 1:11 - És pusztulást rendeltem a [sík] földre és a hegyekre, a búzára és a borra, az olajra és mindarra, a mit a föld terem; sõt az emberre és a baromra és minden kézimunkára is.

Ag 2,1-5 - Ľud bol pri stavbe chrámu zronený. Ešte žili starci, ktorí ako deti videli Šalamúnov chrám a po mesiaci stavby sa presvedčili, že nový ani zďaleka nedosiahne nádheru starého, zrúcaného chrámu.

Ag 2,6-9 - Príchod mesiášskych čias otrasie nebom, zemou i národmi. Vulg tu hovorí o Mesiášovej osobe. Vo verši 7 miesto "prídu skvosty všetkých národov" prekladá: "Príde ten, po ktorom túžili všetky národy". O Spasiteľovej osobe hovorí Aggeus len nepriamo; spomína slávu druhého chrámu a len od proroka Malachiáša sa dozvieme, že touto slávou bude príchod Mesiáša (Mal 3,1 n.). Ale aj Aggeus hovorí nesporne o mesiášskych časoch. Všetky národy budú sa hrnúť k novému náboženstvu a všetky svoje skvosty obetujú Pánovi. Veď i tak jemu patrí všetko zlato a striebro. Porov. Iz 60,5 – 7,11; Mich 4,1–4 = Iz 2,2–4. Spomína tiež hlavný a prorokmi veľmi často spomínaný rys mesiášskej ríše, pokoj; porov. Iz 2,2–4 = Mich 4,1–4; Iz 9,1 n.; 11,1 n.; Mich 1 – 5. – Keď Izrael vychádzal z Egypta, vtedy Boh otriasol národmi a uzavrel so svojím národom prvú zmluvu, porov. verš 5. Pri príchode mesiášskych čias otrasie národmi znovu a uzavrie so svojím ľudom novú zmluvu.

Ag 2,10-14 - Mäso z obetí bolo posvätné. Izraeliti sú nečistí, preto sú nečisté aj obety, ktoré prinášajú, nemôžu byť preto milé Bohu. "Tam" rozumej na oltári, ktorý Izraeliti postavili hneď po návrate zo zajatia (Ezd 3,3). – V okraji vrchného rúcha nosili Izraeliti veci ako u nás ženy v zástere.

Ag 2,15-19 - Kým nezačali stavať chrám, Pán ich trestal, preto mali aj obilia, aj vína omnoho menej, než čakali. – O úpale pozri 1 Kr 8,37; porov. Am 4,9. – Týmto sa vysvetľuje aj predošlá stať (verš 10–14); obety preto neboli milé Pánovi, lebo sa nechceli chytiť do stavby chrámu. Odteraz však bude ináč.

Ag 2,20-23 - Aby júdsky námestník perzského kráľa Dária nemal obavy pustiť sa do stavby chrámu, Boh ho ubezpečuje, že on zdolá nepriateľov svojho národa, pretože je Zorobábel jeho miláčik. – Pečať mala platnosť podpisu, preto si východný muž dával na ňu veľký pozor. Nosil ju buď na hrdle, uviazanú na šnúrke, alebo si ju dal pripevniť na prsteň, aby sa nemohla dostať do cudzích rúk. Takýto vzácny je aj Zorobábel v Božích očiach. – Zorobábelovho starého otca Jechoniáša Boh zavrhol slovami: "Keby júdsky kráľ Koniáš, syn Joakimov, bol pečatným prsteňom na mojej pravici: strhol by som ťa odtiaľ." (Jer 22,24) Aby si národ nemyslel, že tými slovami celkom zavrhol Dávidov kráľovský dom a zrušil aj mesiášske prisľúbenia, ktoré dal Dávidovi: vyhlasuje, že si Zorobábela vyvolil a že mu je taký vzácny ako pečatný prsteň. Platia teda aj mesiášske proroctvá.