Kniha Levitikus

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Lv 6, 1-30

1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 2 Mikor vétkezik valaki, és hûtlenséget követ el az Úr ellen, [tudniillik] eltagadja felebarátjának reábízott vagy kezébe adott holmiját, vagy megrabolja vagy zsarolja felebarátját; 3 Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: 4 Mivelhogy azért bûnössé lett és vétkezett, térítse vissza az elrablottat, a mit rabolt, vagy a zsaroltat, a mit zsarolt, vagy a reá bízottat, a mi reá bízatott, vagy az elveszettet, a mit megtalált; 5 Vagy akármi legyen, a mire hamisan esküdött, fizesse meg azt teljes értéke szerint, és hozzátoldva az ötödrészét, adja azt annak, a kié volt, bûnbevallásának napján. 6 Az õ bûnéért pedig vigyen az Úrnak a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bûnért való áldozatul. 7 Így szerezzen néki engesztelést a pap az Úr elõtt, és megbocsáttatik néki mindaz, a mit cselekedett, és a miben vétkezett. 8 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 9 Parancsolj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez az egészen égõáldozat törvénye: Legyen az egészen égõáldozat az oltáron levõ tüzelõhelyen egész éjszaka, mind reggelig, és az oltárnak tüze égve maradjon azon. 10 A pap öltse fel az õ gyolcs ruháját, és a gyolcs lábravalót is öltse fel az õ testére, és szedje el a hamut, a mivé égette a tûz az égõáldozatot az oltáron, és töltse azt az oltár mellé. 11 Azután vesse le azt a ruháját, és öltözzék más ruhába, és vigye ki a hamut a táboron kivül, tiszta helyre. 12 Az oltáron lévõ tûz pedig égve maradjon azon, el ne aludjék, hanem égessen fát rajta a pap minden reggel, és rakja reá az egészen égõáldozatot, és azon füstölögtesse el a hálaáldozat kövérjét [is]. 13 A tûz szüntelen égve maradjon az oltáron, és el ne aludjék. 14 Ez pedig az ételáldozatnak törvénye: az Áron fiai áldozzák azt az Úr elõtt az oltáron. 15 És vegyen valaki közülök az ételáldozat lisztlángjából egy marokkal, és annak olajából is, a tömjént pedig, a mely az ételáldozathoz való, mind; és égesse el az oltáron; annak emlékeztetõ része kedves illat az Úr elõtt. 16 A mi pedig megmarad belõle, egyék meg Áron és az õ fiai, kovásztalanul egyék meg, szenthelyen, a gyülekezet sátorának pitvarában egyék meg azt. 17 Ne süssék [azt] kovászszal, [mert] nékik adtam azt, részökül az én tûzáldozataimból; igen szentséges az, mint a bûnért és vétekért való áldozat. 18 Az Áron fiai közül minden férfiú egye azt. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél az Úrnak tûzáldozatai felõl. Valaki illeti azokat, szent legyen. 19 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 20 Ez Áronnak és az õ fiainak áldozatjok, a melyet az Úrnak áldozzanak, mikor felkenik õket: Egy efa lisztlángnak tizedrésze mindenkor ételáldozatul, fele reggel, fele pedig estve. 21 Serpenyõben készíttessék, olajjal összegyúrva vidd el azt, az ételáldozati süteményeket darabokban áldozd az Úrnak kedves illatul. 22 A mely pap az õ helyébe kenetik fel az õ fiai közül, az mívelje ezt. Örökkévaló rendtartás ez, az Úrnak mindenestõl füstölögtessék el. 23 Mert a pap minden ételáldozatának mindenestõl meg kell égettetni, nem kell [abból semmit] megenni. 24 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: 25 Szólj Áronnak és az õ fiainak, mondván: Ez a bûnért való áldozat törvénye: a mely helyen meg szokták ölni az egészen égõáldozatot, azon a helyen öljék meg a bûnért való áldozatot az Úr elõtt; igen szentséges az. 26 A mely pap megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátorának pitvarában. 27 Valami annak a húsát érinti, szent legyen, és ha annak vérébõl valami a ruhájára esik [valakinek], azt, a mire a vér esett, mosd meg szenthelyen. 28 És a cserépedényt, a melyben azt fõzték, törjék el; hogyha pedig érczfazékban fõzték, súrolják meg, és mossák meg vízzel. 29 A papok között minden férfiú eheti azt; igen szentséges az. 30 Valamely bûnért való áldozat vérébõl bevisznek a gyülekezet sátorába, a szenthelyen való engesztelés végett, az meg nem ehetõ: tûzzel égettessék meg.

Verš 3

Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, a mit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele:

Nm 5:6 - Szólj Izráel fiainak: Ha akár férfi, akár asszony, akármi emberi bûnt követ el, a mely által hûtelenné válik az Úrhoz; az a lélek vétkessé lesz.

Verš 14

Ez pedig az ételáldozatnak törvénye: az Áron fiai áldozzák azt az Úr elõtt az oltáron.

Nm 15:4 - Akkor, a ki áldozza az õ áldozatját, vigyen az Úrnak ételáldozatul egy tizedrész [efa] lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve.

Verš 15

És vegyen valaki közülök az ételáldozat lisztlángjából egy marokkal, és annak olajából is, a tömjént pedig, a mely az ételáldozathoz való, mind; és égesse el az oltáron; annak emlékeztetõ része kedves illat az Úr elõtt.

Lv 2:9 - És vegyen a pap az ételáldozatból emlékeztetõ részt, és füstölögtesse el az oltáron; tûzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.

Verš 18

Az Áron fiai közül minden férfiú egye azt. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél az Úrnak tûzáldozatai felõl. Valaki illeti azokat, szent legyen.

Ex 29:37 - Hét napon tégy engesztelõ áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

Verš 26

A mely pap megáldozza azt a bûnért, az egye meg azt, szent helyen egye meg, a gyülekezet sátorának pitvarában.

Oz 4:8 - Népem vétkébõl élõsködnek õk és bûneik után áhítozik lelkök.

Verš 30

Valamely bûnért való áldozat vérébõl bevisznek a gyülekezet sátorába, a szenthelyen való engesztelés végett, az meg nem ehetõ: tûzzel égettessék meg.

Lv 4:5 - És vegyen a felkent pap a tuloknak vérébõl, és vigye be azt a gyülekezet sátorába.

Heb 13:11 - Mert a mely állatok vérét a fõpap beviszi a szentélybe a bûnért, azoknak testét megégetik a táboron kívül.

Lv 6,8-9 - Týmto veršom začína sa v hebrejskom texte 6. hlava. Vo veršoch 8–32 sa hovorí o celostných žertvách. Uvedené predpisy sa týkajú ponajviac kňazov. Celostnú žertvu obetovali každý deň, a to ráno a v podvečer (Ex 29,38–42). Ráno sa kládla obeta celá na oltár, večer len po čiastkach. Takto horela obeta celú noc. Cez deň konali aj iné obety, nebolo treba predlžovať rannú obetu.

Lv 6,14-18 - Okrem celostnej žertvy sa denne prinášali potravinové obety (Ex 29,40 n.). O pripomienke porov. 2,2. K v. 18 pozri Ex 29,37; 30,29. O víne sa tu nehovorí, hoci aj ono sa pridávalo k celostným žertvám. Ale kňazom sa zakazovalo piť v službe akýkoľvek opojný nápoj (Lv 10,8). Zasvätený – osoby a veci, ktoré prišli do dotyku s posvätnými predmetmi vo svätyni alebo s obetou, boli sväté, zasvätené. Také veci prináležali svätyni a osoby museli sa očistiť a obetou vykúpiť (Ex 29,37).

Lv 6,19-23 - Túto obetu neskoršie, ako píše Jozef Flávius, veľkňaz prinášal denne, a to ráno a večer (Ant. Jud. III,10,7). "Synovia" Áronovi v užšom zmysle sú všetci jeho nástupci v úrade veľkňazskom, lebo len veľkňazi boli skutočne pomazaní. V širšom zmysle jeho synmi sú ostatní kňazi. Desatina efy je gomer, t. j. 3,6 litra pozri Ex 16,36.

Lv 6,24-30 - Tieto verše doplňujú predpisy o obetách za hriech (4,24.29.33). Obetné zvieratá, usmrcovali sa na severnej strane, pozri 1,1. Do hlinenej nádoby ľahko vsiakne tekutina, preto nádobu po použití zničili. Vo verši 30 sa myslí na obety za veľkňaza (4,5; 16,14) a za celý národ (4,16; 16,15), ako aj na obetu v deň zmierenia (16,27). V tých prípadoch obety prinášali aj za hriechy kňazov, preto nemali na nich podiel.