Kniha proroka Daniela

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Dan 11, 1-45

1 Én is a méd Dárius elsõ esztendejében mellette állék, hogy õt támogassam és segítségére legyek. 2 És most igazságot jelentek néked: Ímé, még három király támad Persiában, és a negyedik meggazdagul nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz jut az õ gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. 3 És támad egy erõs király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. 4 De alighogy támadt, megrontatik az õ országa és elosztatik az égnek négy tája szerint, de nem [száll] az õ maradékira, és nem az õ hatalma szerint, a melylyel õ uralkodott, mert szétszaggattatik az õ birodalma, és másoknak [adatik] ezeken kivül. 5 És elhatalmasodik a déli király, de az õ vezérei közül is [egyik, ]és [ez] hatalmat vesz rajta és uralkodik, nagy uralkodás lesz az õ uralkodása. 6 És esztendõk mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és õ sem áll meg, sem az õ karja, hanem kiszolgáltatják õt és az õ kisérõit és az õ nemzõjét és azt, a ki õt egy ideig gyámolította. 7 De támad helyébe az õ gyökerének csemetéje közül, a ki a had ellen jön majd, és tör az északi király erõsségeire, és azokat megszállja és beveszi. 8 És azoknak isteneit is bálványaikkal és drága arany- és ezüstedényeikkel együtt fogságba viszi Égyiptomba, és néhány esztendeig erõsebb lesz, mint az északi király. 9 Ez ugyan bemegy a déli király országába, de visszatér az õ földére. 10 De az õ fiai fegyverkeznek és sok nagy sereget gyûjtenek, és hirtelen jön és beözönlik, és átmegy és visszatér, és hadakoznak mind az õ erõsségéig. 11 És felháborodik a déli király, és kimegy és megütközik vele, az északi királylyal, és az nagy sokaságot állít fel, de ez a sokaság annak a kezébe adatik. 12 És a mint a sokaság elfogatott: felfuvalkodik annak szíve, és sok ezeret letipor; még sem lesz hatalmas. 13 Mert az északi király visszatér, és az elõbbinél nagyobb sokaságot állít; néhány esztendõ mulva nagy sereggel és nagy készlettel jõ bizony. 14 És azokban az idõkben sokan támadnak a déli király ellen, a te néped erõszakos fiai is felkelnek, hogy beteljesítsék a látomást, de elhullanak. 15 Mert eljõ észak királya, és töltést emel és beveszi az erõsített várost; és délnek seregei meg nem állnak, sem az õ válogatott népe, és semmi erõ nem bír ellene állni. 16 És az, a ki reátört, a maga tetszése szerint cselekszik, és senki sem lesz, a ki ellene álljon, és megállapodik a dicsõ földön, és megsemmisül az az õ kezétõl. 17 Azután maga elé tûzi, hogy bemegy az õ egész országának erejével, és békés szándékot mutat, és leányasszonyt ad néki [feleségül,] hogy megrontsa, de az nem áll meg és nem tart vele. 18 És fordítja orczáját a szigetekre, és sokat elfoglal; de az õ gyalázatosságának véget vet egy vezér, a mellett, hogy megfizet néki az õ gyalázatosságáért. 19 És fordítja orczáját a maga országának erõsségeire, és meghanyatlik, elesik és nem találtatik meg. 20 Ennek helyébe jön az, a ki adószedõt jártat végig az ország dicsõ [földén,] de rövid idõn megrontatik, noha nem haraggal, sem viadalban. 21 És ennek helyébe egy útálatos áll, a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jõ, és hízelkedéssel jut az országhoz. 22 És a beözönlõ seregek elárasztatnak az õ orczája elõtt és megtöretnek; még egy szövetséges fejedelem is. 23 Mert a vele való megbarátkozás óta csalárdul cselekszik [ellene,] és reátör és gyõzedelmet vesz rajta kevés néppel. 24 Alattomban még az ország gazdag részeibe is behatol, és azt cselekszi, a mit nem cselekedtek sem az õ atyái, sem az õ atyáinak atyái: zsákmányt, prédát és gazdagságot tékozol elõlõk, és az erõsségek ellen is cselt kohol, de csak egy ideig. 25 És felindítja az õ erejét és szívét a déli király ellen nagy sereggel, és a déli király is hadra készül nagy sereggel és igen erõssel, de meg nem állhat, mert cselt koholtak ellene. 26 És a kik az õ ételét eszik, megrontják õt, és az õ serege elszéled, és sokan elhullanak seb miatt. 27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak [egymásnak;] de siker nélkül, mert a vég még bizonyos idõre [elmarad.] 28 Azért visszatér az õ földére nagy gazdagsággal; de az õ szíve a szent szövetség ellen van, és [ellene] tesz, és újra visszatér az õ földére. 29 Bizonyos idõben megjõ, és délre megy: de nem lesz utolszor úgy, mint elõször volt. 30 Mert kitteus hajók jõnek ellene és megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik [ellene;] visszatér és ügyel azokra, a kik elhagyják a szent szövetséget. 31 És seregek állanak fel az õ részérõl, és megfertéztetik a szenthelyet, az erõsséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot. 32 És a kik gonoszul cselekesznek a szövetség ellen, azokat hitszegésre csábítja hizelkedésekkel; ellenben az Istenét ismerõ nép felbátorodik és cselekeszik. 33 És a nép értelmesei sokakat oktatnak, de hullanak fegyver és tûz miatt, fogság és rablás miatt napokig. 34 És miközben elhullanak, megsegíttetnek kicsiny segítséggel, és sokan csatlakoznak hozzájok képmutató beszédekkel. 35 És elhullanak az értelmesek közül is, hogy megpróbáltassanak, megtisztíttassanak és megfehéríttessenek a vég idejéig; mert a rendelt idõ még [hátra] van. 36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerõn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre [is] hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvenczével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De a helyett tiszteli az erõdök istenét annak helyén; és azt az istent, a kit nem ismertek az õ atyái, tiszteli aranynyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses [ajándékok]kal. 39 És az erõdített városokban így teszen az idegen istenek nevében: a ki hódol, annak dicsõségét megsokasítja és sokak felett ad nékik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. 40 De a vég idején összetûz vele a déli király, és mint a forgószél, úgy megy reá az északi király szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval, és betör az országokba, elözönli és végigjárja [azokat]. 41 És bemegy a dicsõ földre, és sokan elesnek; de ezek megszabadulnak az õ kezébõl: Edom, Moáb és az Ammon fiainak színe-java. 42 És kezeit az országokra veti, és Égyiptom földe meg nem menekedhetik. 43 És ura lesz Égyiptom arany- és ezüst-kincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is lesznek az õ kíséretében. 44 De megriasztják õt napkeletrõl és északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat. 45 És felvonja az õ sátor-palotáját a tengerek és a dicsõ szent hegy között; és végére jut, és senki sem segít rajta.

Verš 36

És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az istenek Istene ellen is vakmerõn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a harag; mert a mi elhatároztatott, az végre [is] hajtatik.

Dan 7:25 - És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos [egek] szenteit [] megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az idõket és törvényt; és az õ kezébe adatnak ideig, idõkig és fél idõig.

Dan 11,2 - Traja perzskí králi sú: Kýros (538–529), Kambyses (529–522), Darius I. Hystaspes (522–485). Samozvanca Pseudo-Smerdisa, ktorý v r. 522 panoval 7 mesiacov, neráta. Štvrtý kráľ je Xerxes (485–465), ktorého bohatstvo aj svetskí dejepisci opisujú sýtymi farbami a o ktorom je známe, že naozaj podnikol všetko proti Grékom. Toto bola prvá zrážka Peržanov s Grékmi. Ďalších perzských kráľov anjel nespomína, ale prechádza hneď na úplné víťazstvo Grékov a uvádza Alexandra Veľkého.

Dan 11,4 - Zmysel: Kráľovstvá, ktoré vzniknú z Ríše Alexandra, nebudú také, ako bola jeho ríša, a nebudú v nich vládnuť Alexandrovi potomci, ale cudzí. – Vláda Alexandra Veľkého v Ázii trvala naozaj krátko – len 11 rokov (334–323 pr. Kr.).

Dan 11,5 - V nasledujúcich veršoch hovorí videnie o machabejských časoch. Z nástupcov Alexandra Veľkého (pozri pozn. k 7,6) spomína len tých dvoch, ktorí prichádzali do styku s Izraelitmi a bojovali medzi sebou o Palestínu; sú to kráľ juhu, to jest Egypta, a kráľ severu, kráľ Sýrie a Babylonu. Ku kráľovi Egypta, Ptolemeovi Lagimu, prišiel Seleukus Nikátor, ktorý bol satrapom Babylonu, ale musel ujsť pred Antigonom. Stal sa Ptolemeovým vojvodcom. Roku 312 sa mu však znovu podarilo dobyť Babylon, kde potom vládol ako samostatný kráľ. Jeho kráľovstvo tiahlo sa od Frýgie až po rieku Indus; bol teda naozaj mocnejší než jeho bývalý ochranca Ptolemeus.

Dan 11,6 - V ďalších pokoleniach týchto dvoch rodov bol to Ptolemeus II. Filadelfos (285–246), ktorý, chcejúc urobiť koniec nepriateľstvám, dal svoju dcéru Bereniku za manželku Antiochovi Teosovi (Theosof; 261–246). Tento mal s predošlou manželkou Laodikou dvoch synov, Seleuka, prímením Kalinikos (Kallinikos), a Antiocha. Laodika sa neskoršie zasa dostala k vplyvu u manžela, ale bála sa, že jej vplyv nepotrvá dlho, preto dala manžela otráviť, Bereniku a jej synov zabiť a kráľom urobila svojho staršieho syna Seleuka Kalinika (246–226). "Ramenom" sa v tomto verši rozumie egyptská pomoc. Spomenuté manželstvo nepomohlo teda ani Antiochovi Teosovi, ani Berenike, ani Ptolemeovi, ktorý dúfal, že v Sýrii bude kráľom Berenikin syn, a tak že sa i tá ríša dostane Ptolemeovcom.

Dan 11,7-9 - Brat Bereniky Ptolemeus III. Euergetes (246–221), teda muž z toho istého koreňa, čo ona, podnikol odplatnú výpravu proti Seleukovi Kalinikovi a zmocnil sa niektorých jeho území. O dva roky neskoršie, okolo r. 240, pokúsil sa Kalinikos striasť egyptské jarmo, zaútočil na Egypt, ale vrátil sa s nezdarom.

Dan 11,10-13 - Kalinikovi synovia, Seleukos (Seleukus či Seleuk III. Keraunos 226–223) a Antiochus III. Veľký (223–187), chceli pomstiť otcovu porážku. Antiochus skutočne viedol vojnu proti Ptolemeovi IV. Filopatorovi (221–204); no tento ho porazil pri Rafii, juhozápadne od Gazy r. 217. Ale nevedel využiť víťazstvo, preto po trinástich rokoch Antiochus znovu podnikol výpravu proti Egyptu, kde vtedy už bol kráľom Filopatrov syn Ptolemeus V. Epifanes.

Dan 11,14 - I mnohí Židia postavia sa proti kráľovi Egypta a dajú sa do služieb sýrskeho kráľa. Tak pripravia cestu, že Antiochus IV. Epifanes (175–164) bude môcť prenasledovať ich národ, a tak sa splní videnie, ktoré má prorok o tomto prenasledovaní.

Dan 11,15 - Splnilo sa to asi vtedy, keď r. 198 Antiochus III. blízko prameňov Jordána premohol egyptského vojvodcu Skopasa, ktorý sa utiahol do Sidonu, musel sa však Antiochovi poddať. Antiochus sa takto zmocní aj Palestíny; porov. pozn. k 8,9 o "nádhernej zemi".

Dan 11,17 - Pokus kráľa severu zmocniť sa Egypta prostredníctvom akéhosi manželstva sa nepodarí. Je to azda manželstvo jeho dcéry Kleopatry, ktorú v r. 193 vydá za Ptolemea V. Výraz "dcéra žien" je nejasný. Podľa niektorých by mohol znamenať krásavicu, podľa iných mladučké dievča. Kleopatra bola s Ptolemeom V. zasnúbená už r. 198.

Dan 11,18-20 - Veľmož je rímsky konzul Lucius Scipio, ktorý Antiocha III. porazil v bitke pri Magnézii r. 190. Antiochus ostal i potom vo svojom kráľovstve. Jeho nástupca Seleukus IV. Filopator (187–175) poslal do Jeruzalema Heliodora, aby vyplienil chrám (porov. 2 Mach 3, 7–40). Krátko po tomto pokuse usmrtil ho ten istý Heliodor.

Dan 11,21 - Po smrti Seleuka IV. patril trón jeho synovi Demetriovi. Ale brat Seleukov, Antiochus IV. Epifanes, človek pre svoju povahu opovrhovaný, zmocnil sa kráľovstva lsťou a pomocou Eumena, kráľa Pergamu.

Dan 11,22-24 - "Knieža zmluvy" je podľa niektorých Oniáš III., veľkňaz, lebo bol predstaviteľom národa, ktorý mal zmluvu s Bohom. Tohto Antiochus IV. pre nástrahy brata Jasona najprv pozbavil veľkňazského úradu, potom ho dal zavraždiť (2 Mach 4,7–10). Podľa iných by to bol egyptský kráľ Ptolemeus VI. Filometor (180–145), ktorý uzavrel s Antiochom IV. zmluvu. Ale Antiochus pod zámienkou priateľstva prišiel do Egypta a s malým vojskom sa zmocnil celej krajiny. Poklady, ktoré pritom nahrabal, rozdal svojim prívržencom.

Dan 11,27 - Keby sa Antiochus bol vedel vyrovnať s Egyptom, hneď by bol začal prenasledovať Izraelitov. No Božia prozreteľnosť to ešte oddialila. "Koniec" je prenasledovanie Izraelitov.

Dan 11,28 - "Svätá zmluva" je vyvolený národ. Čo proti nemu podnikol Antiochus, keď sa vracal z Egypta, čítaj 1 Mach 1,20–24; 2 Mach 5,11–22.

Dan 11,29 - Ďalšia výprava Antiocha IV. do Egypta skončila sa nezdarom. O Kitejcoch pozri pozn. k Jer 2,10; porov. Iz 23,1. Miesto "kitijské lode" číta Vulg "lode a Rimania". To, pravda, až po splnení bolo zrejmé, že aj hrozivý postoj rímskeho senátu donútil Antiocha opustiť Egypt. Zlosť chce vyliať na Izraelitoch, preto hľadá medzi nimi zradcov, na ktorých sa môže opierať.

Dan 11,31 - "Ramená" sú vojenské oddiely. – Jeruzalemský chrám bol stavaný na spôsob pevnosti. – O ohavnostiach, ktoré sa páchali v chráme, čítaj v 1 Mach 1,57–62.

Dan 11,35 - Kým príde koniec utrpenia, musí sa národ zbaviť hriechu.

Dan 11,36 - Antiochus bude mať úspech, len kým trvá Boží hnev proti Izraelitom.

Dan 11,37-39 - Miláčik žien bol boh Tamuz, pozri pozn. k Ez 8,14. – Po svojich otcoch zdedil Antiochus azda kult Apolóna (Apollo). Tento je vyobrazený na jeho skorších peniazoch. Neskoršie jeho peniaze už vyobrazujú Jupitera, ktorého kult chcel násilím zaviesť v celej svojej ríši. Boh pevností je azda Jupiter Capitolinus. – Kráľovskú priazeň preukáže Antiochus len tým, čo uznajú Jupitera.

Dan 11,41 - Nepriateľom Izraelitov, Edomčanom, Moabčanom a Amončanom, dá Antiochus milosť.

Dan 11,43 - O Líbyjcoch pozri 2 Krn 12,3; Jer 46,9.

Dan 11,44 - Boli to chýry o vzbure Partov a Arméncov. Proti týmto viedol ku koncu svojho života vojenskú výpravu. V Perzii sa dopočul o porážkach svojho vojska v Palestíne, chce sa preto vrátiť a svoj stan postaviť medzi Mŕtvym a Stredozemným morom, na Sione, a potrestať Izraelitov, ale smrť mu to prekazí.