1. kniha kroník

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

1Krn 16, 1-43

1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt. 2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. 3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. 4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; 6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt. 7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe. 8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait. 9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. 10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. 11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen. 12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl. 13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai! 14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei! 15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; 16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl. 17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, 18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. 19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; 20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba: 21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök. 22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. 23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását. 24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait; 25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett; 26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. 27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén. 28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget! 29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. 30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék. 31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! 32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van. 33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet. 34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága. 35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! 36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. 37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak, 38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. 39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala; 40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, 41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló. 42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé]. 43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.

Verš 1

Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.

2Sam 6:17 - Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az õ helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égõáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr elõtt.

Verš 34

Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.

Ž 107:1 - Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme.

Ž 118:1 - Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!

Ž 136:1 - Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.

Verš 3

És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

2Sam 6:19 - És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az õ házához.

Verš 15

Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

Gn 17:9 - Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megõrizzed, te és a te magod te utánad az õ nemzedékei szerint.

Verš 16

A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.

Gn 26:3 - Tartózkodjál ezen a földön, és én veled leszek és megáldalak téged; mert tenéked és a te magodnak adom mind ezeket a földeket, hogy megerõsítsem az esküvést, melylyel megesküdtem Ábrahámnak a te atyádnak.

Verš 17

Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

Gn 28:13 - És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én [vagyok] az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.

Gn 35:11 - És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

Verš 21

Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.

Gn 12:20 - És parancsola felõle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták õtet és az õ feleségét, és mindenét a mije vala.

Ex 7:1 - Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a Faraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen.

Ex 8:1 - És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz és mondd néki: Azt mondja az Úr: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem.

Ex 9:1 - És monda az Úr Mózesnek: Menj a Faraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem:

Ex 10:1 - És monda az Úr Mózesnek: Menj be a Faraóhoz, mert én keményítettem meg az õ szívét és az õ szolgáinak szívét, azért hogy ezeket az én jeleimet megtegyem közöttök.

Ex 11:1 - Az Úr pedig monda Mózesnek: Még egy csapást hozok a Faraóra és Égyiptomra; azután elbocsát titeket innen; a mikor mindenestõl elbocsát, ûzve hajt el titeket innen.

1Krn 16,8-36 - Chválospev je zložený zo žalmov, a to 8–22 = Ž 105,1–5. Verše 23–33 = Ž 96. Verš 34 = Ž 106,1. Verš 35 = Ž 106,47. Verš 36 je chváloreč podobná tým, ktorými sa zakončujú prvé štyri zbierky žalmov.