Žalmy

1 (KAR) A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
1 (ROH) Modlitba biedneho, keď úpel v trápení a pred Hospodinom vylieval svoju žiaľbu.

2 (KAR) Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 (ROH) Hospodine, počuj moju modlitbu, a moje pokorné volanie nech prijde k tebe!

3 (KAR) Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 (ROH) Neskrývaj predo mnou svojej tvári v deň, keď mi je úzko. Nakloň ku mne svoje ucho. V deň, keď volám, rýchle sa mi ozvi.

4 (KAR) Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
4 (ROH) Lebo moje dni miznú jako dym a moje kosti sú vypálené jako ohnište.

5 (KAR) Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
5 (ROH) Moje srdce je zbité jako bylina a schne, lebo som zabudol jesť svoj chlieb.

6 (KAR) Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 (ROH) Od hlasu môjho vzdychania prischla moja kosť k môjmu mäsu.

7 (KAR) Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 (ROH) Podobný som pelikánovi na púšti. Som ako sova v sboreninách.

8 (KAR) Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
8 (ROH) Bdejem a som ako osamelý vrabec na streche.

9 (KAR) Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 (ROH) Každý deň ma hanobia moji nepriatelia; tí, ktorí bláznia oproti mne, posmešne prisahajú na mňa.

10 (KAR) Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 (ROH) Lebo jem popol ako chlieb a svoj nápoj miešam so slzami.

11 (KAR) A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 (ROH) Je to pre tvoje rozhnevanie sa a pre tvoj prchký hnev, lebo si ma vyzdvihol a hodil na zem.

12 (KAR) Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
12 (ROH) Moje dni sú jako miznúci tieň a ja schnem ako bylina.

13 (KAR) De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]
13 (ROH) Ale ty, Hospodine, trváš na veky a tvoja pamiatka na pokolenie a pokolenie.

14 (KAR) Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
14 (ROH) Ty povstaneš a zľutuješ sa nad Sionom, lebo je čas učiniť mu milosrdenstvo, lebo už prišiel určený čas.

15 (KAR) Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 (ROH) Lebo tvoji služobníci majú radi jeho kamene a majú ľútosť s jeho prachom.

16 (KAR) És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
16 (ROH) A pohania sa budú báť mena Hospodinovho a všetci kráľovia zeme tvojej slávy.

17 (KAR) Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
17 (ROH) Lebo Hospodin vystaví Sion; ukáže sa vo svojej sláve.

18 (KAR) Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18 (ROH) Pohliadne na modlitbu obnaženého a neopovrhne ich modlitbou.

19 (KAR) Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
19 (ROH) Zapíše sa to pre budúce pokolenie, a ľud, ktorý má byť stvorený, bude chváliť Hospodina,

20 (KAR) Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
20 (ROH) pretože pozrel s výsosti svojej svätosti, Hospodin, s nebies sa podíval na zem,

21 (KAR) Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.
21 (ROH) aby počul stonanie väzňa, aby rozviazal synov smrti,

22 (KAR) Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
22 (ROH) aby rozprával meno Hospodinovo na Sione a jeho chválu v Jeruzaleme,

23 (KAR) Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 (ROH) keď sa dovedna shromaždia národy a kráľovstvá, aby slúžily Hospodinovi.

24 (KAR) Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24 (ROH) Strápil moju silu na ceste, ukrátil moje dni.

25 (KAR) Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]
25 (ROH) Vravel som: Môj Bože, neber ma preč v polovici mojich dní, veď tvoje roky sú cez pokolenia pokolení.

26 (KAR) Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26 (ROH) Ty si tam predtým založil zem, a dielom tvojich rúk sú nebesia;

27 (KAR) Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27 (ROH) ony zahynú, ale ty stojíš, a všetky zvetšejú ako rúcho; zameníš ich ako odev, a budú zamenené.

28 (KAR) De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]
28 (ROH) Ale ty si ten istý, a tvojim rokom nebude konca.

29 ----
29 (ROH) Synovia tvojich služobníkov budú bývať, a ich semeno bude stáť pevne pred tebou.