Kniha Nehemiášova

1 (KAR) Lõn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az õ atyjokfiai, a zsidók ellen.
1 (ROH) A povstal veliký krik ľudu a ich žien proti ich bratom Židom.

2 (KAR) Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
2 (ROH) Pretože boli niektorí takí, ktorí hovorili: Je nás mnoho, našich synov a našich dcér; zadovážime si za nich zbožia a budeme jesť a tak budeme žiť!

3 (KAR) És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szõlõinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk.
3 (ROH) A boli iní, ktorí hovorili: Pozastavujeme svoje polia a svoje vinice a svoje domy a zadovážime si zbožia v tomto hlade.

4 (KAR) Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szõlõinkre;
4 (ROH) A zase niektorí iní hovorili: Požičali sme si peniaze na daň kráľovu zastaviac svoje polia a svoje vinice,

5 (KAR) És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az õ fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sõt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erõnk arra, [hogy õket megválthatnók,] hisz mezeink és szõlõink másokéi már!
5 (ROH) kým predsa je naše telo jako telo našich bratov; jakí sú ich synovia, takí sú aj naši synovia, a hľa, my depceme svojich synov a svoje dcéry predávajúc ich za otrokov, a už aj sú niektoré z našich dcér zdeptané za otrokyne, a nemôžeme si pomôcť, a naše polia a naše vinice majú iní. -

6 (KAR) Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;
6 (ROH) Preto som sa veľmi rozhneval, keď som počul ich krik a tie slová.

7 (KAR) És magamba [szállva,] gondolkodtam errõl, és megfeddém az elõljárókat és fõembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék õ ellenök nagy gyûlést;
7 (ROH) A rozmýšľal som o tom vo svojom srdci a dohováral som popredným a pohlavárom správy a povedal som im: Vy úžerou utiskujete každý svojho brata! A svolal som proti nim veľké shromaždenie.

8 (KAR) És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s õk nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.
8 (ROH) A riekol som im: My kupujeme svojich bratov Židov, ktorí boli predaní pohanom, podľa svojej možnosti. A čo azda aj vy budete predávať svojich bratov, aby sa potom nám predávali? A mlčali ani nenašli slova.

9 (KAR) És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy [valahára] ne gyalázzanak [már] minket a pogányok, a mi ellenségeink?
9 (ROH) A ďalej som povedal: Nie je to dobrá vec, ktorú robíte. Či nemáte radšej chodiť v bázni našeho Boha ako v potupe pohanov, našich nepriateľov?

10 (KAR) Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást!
10 (ROH) A veď i ja, moji bratia a moji služobníci im požičiavame peniaze i zbožie. Nože zanechajme tú úžeru!

11 (KAR) Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az õ mezeiket, szõlõiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát [engedjétek el.]
11 (ROH) Navráťte im, prosím, ešte dnes ich polia, ich vinice, ich olivové sady a ich domy a celý úrok peňazí a zbožia, vína a oleja, čo od nich úžerou beriete.

12 (KAR) És felelének: Visszaadjuk és tõlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém õket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
12 (ROH) A odpovedali: Navrátime a nebudeme pohľadávať od nich. Urobíme tak, ako hovoríš. Vtedy som svolal kňazov a zaviazal som ich prísahou, aby urobili tak.

13 (KAR) Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az õ házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.
13 (ROH) Vytriasol som i svoje ňádra a povedal som: Tak nech vytrasie Bôh každého muža, ktorý by nedodržal toho slova, z jeho domu a z výťažku jeho práce, a nech je taký vytrasený a prázdny! Na to rieklo celé shromaždenie: Ameň! A chválili Hospodina. A tedy ľud urobil tak.

14 (KAR) Sõt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétõl fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.
14 (ROH) Ani odo dňa, ktorého mi prikázali, aby som bol ich vojvodom v zemi Júdovej, od dvadsiateho roku až do tridsiateho druhého roku kráľa Artaxerxa, dvanásť rokov, nejedol som vojvodského chleba ani ja ani moji bratia.

15 (KAR) Holott az elõbbi helytartók, a kik én elõttem valának, terhelék a népet és vevének tõlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sõt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.
15 (ROH) A drievni vojvodovia, ktorí boli predo mnou, uvaľovali ťarchu na ľud berúc od nich na chlieb a na víno, keď už boli vybrali v peňazoch štyridsať šeklov. Ba ešte aj ich sluhovia panovali nad ľudom, ale ja som tak nerobil, pretože som sa bál Boha.

16 (KAR) Sõt még e kõfalon is dolgoztam; mezõt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyûltenek ott a munkára.
16 (ROH) Ale aj pri práci toho múru som spolu opravoval, a nekúpili sme poľa, a všetci moji služobníci boli tam shromaždení ku práci.

17 (KAR) Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz fõember és a kik jõnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál [esznek] [vala.]
17 (ROH) A k tomu Židia a pohlavári správy, sto päťdesiat mužov, ako aj tí, ktorí prichádzali k nám z národov, ktoré boly vôkol nás, jedávali pri mojom stole.

18 (KAR) A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bõségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.
18 (ROH) A tak to, čo bolo pripravené na jeden deň, bolo: jeden vôl, šesť vybraných oviec a vtáci mi boli pripravovaní, a jeden deň v desiatich dňoch dávalo sa všelijakého vína hojne. A pri tom pri všetkom nežiadal som vojvodského chleba, lebo to bola ťažká služba, ktorá doliehala na ten ľud.

19 (KAR) Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!
19 (ROH) Pamätaj mi, môj Bože, na dobré čo do všetkého toho, čo som robil tomuto ľudu!