Kniha Genezis

Biblia - Sväté písmo

(KAR - Maďarský - Karoli)

Gn 48, 1-22

1 (KAR) És lõn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az õ két fiát Manassét és Efraimot.
1 (ROH) A stalo sa po týchto udalostiach, že povedali Jozefovi: Hľa, tvoj otec je nemocný. Vtedy vzal so sebou svojich dvoch synov, Manassesa a Efraima.

2 (KAR) És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jõ; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon.
2 (ROH) A oznámili Jakobovi a riekli: Hľa, tvoj syn Jozef prišiel k tebe. A Izrael sa posilnil a posadil sa na posteli.

3 (KAR) És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.
3 (ROH) A Jakob riekol Jozefovi: Silný Bôh všemohúci sa mi ukázal v Lúze, v Kananejskej zemi, a požehnal ma

4 (KAR) És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.
4 (ROH) a riekol mi: Hľa, rozplodím ťa a rozmnožím ťa a učiním ťa hromadou národov a dám túto zem tvojmu semenu po tebe za večné vlastníctvo.

5 (KAR) Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelõtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
5 (ROH) A tak teraz tvoji dvaja synovia, ktorí sa ti narodili v Egyptskej zemi, prv ako som ja prišiel k tebe do Egypta, sú moji, Efraim a Manasses, a budú mi jako Rúben a Simeon.

6 (KAR) Ama szülötteid pedig, kiket õ utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az õ bátyjaik nevérõl neveztessenek az õ örökségökben.
6 (ROH) Ale tvoj rod, tvoje deti, ktoré splodíš po nich, budú tvoje; budú sa menovať menom svojich bratov vo svojom dedičstve.

7 (KAR) Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dûlõföldre valék Efratától, és eltemetém õt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezetõ úton.
7 (ROH) Lebo keď som ja prišiel z Pádana, zomrela mi Rácheľ v Kananejskej zemi na ceste, keď už nebolo ďaleko do Efraty, a pochoval som ju tam na ceste do Efraty, to je Betlehem.

8 (KAR) És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
8 (ROH) A keď videl Izrael synov Jozefových, riekol: Kto sú títo?

9 (KAR) József pedig monda az õ atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide õket hozzám, hadd áldjam meg.
9 (ROH) A Jozef odpovedal svojmu otcovi: To sú moji synovia, ktorých mi dal Bôh tu. A riekol: Doveď ich, prosím, ku mne, a požehnám ich.

10 (KAR) Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, [és] nem láthat vala. Közel vivé tehát õket hozzá, õ pedig megcsókolgatá és megölelgeté õket.
10 (ROH) A oči Izraelove boly ťažké od staroby; nemohol vidieť, a Jozef ich priviedol k nemu, a on ich bozkával a objímal ich.

11 (KAR) És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is.
11 (ROH) A Izrael riekol Jozefovi: Nemyslel som, že by som voľakedy videl tvoju tvár, a hľa, Bôh mi dal vidieť i tvoje semeno.

12 (KAR) Akkor kivevé József azokat az õ a[tyjának] térdei közül, és leborula arczczal a földre.
12 (ROH) Potom ich odviedol Jozef od jeho kolien a poklonil sa tvárou k zemi.

13 (KAR) És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felõl; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felõl és közel vivé õket hozzá.
13 (ROH) A Jozef ich pojal oboch, Efraima do svojej pravej ruky, z ľavej strany Izraelovi, a Manassesa do svojej ľavej ruky, z pravej strany Izraelovi, a doviedol ich k nemu.

14 (KAR) Izráel pedig kinyujtá az õ jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig õ a kisebbik vala, az õ balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsõszülött Manasse vala.
14 (ROH) A Izrael vystrel svoju pravú ruku a položil ju na hlavu Efraimovi, ktorý bol mladší, a svoju ľavú ruku položil na hlavu Manassesovu prekrížiac svoje ruky s rozmyslom, lebo Manasses bol prvorodený.

15 (KAR) És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:
15 (ROH) A požehnal Jozefa a riekol: Bôh, pred ktorého tvárou chodili moji otcovia, Abrahám a Izák, Bôh, ktorý ma opatroval celý môj život až do tohoto dňa,

16 (KAR) Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
16 (ROH) ten Anjel, ktorý ma vyprostil zo všetkého zlého, nech požehná týchto mládencov, a nech sa volajú po mojom mene a po mene mojich otcov, Abraháma a Izáka, a čo do množstva nech sa až hemžia prostred zeme.

17 (KAR) Látván pedig József, hogy az õ atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejérõl Manasse fejére tegye át.
17 (ROH) A keď videl Jozef, že jeho otec položil svoju pravú ruku na hlavu Efraimovu, neľúbilo sa mu to, a pochytil ruku svojho otca, aby ju preniesol s hlavy Efraimovej na hlavu Manassesovu.

18 (KAR) És monda József az õ atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsõszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
18 (ROH) A Jozef povedal svojmu otcovi: Nie tak, môj otče, lebo toto je prvorodený; polož svoju pravicu na jeho hlavu.

19 (KAR) Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is megnevekedik; de az õ öccse nálánál inkább megnevekedik, és az õ magja népek sokaságává lesz.
19 (ROH) Ale jeho otec odoprel a riekol: Viem, môj synu, viem, aj on bude ľudom a on tiež bude veľký, avšak jeho mladší brat bude väčší od neho, a jeho semeno bude početným medzi národami.

20 (KAR) És megáldá õket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
20 (ROH) A požehnal ich toho dňa a riekol: Tebou bude dávať požehnanie Izrael a povie: Nech ťa učiní Bôh ako Efraima a Manassesa! A postavil Efraima pred Manassesa.

21 (KAR) És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére.
21 (ROH) A Izrael riekol Jozefovi: Hľa, ja už zomriem, ale Bôh bude s vami a navráti vás do zeme vašich otcov.

22 (KAR) Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.
22 (ROH) A ja som ti dal jeden diel nad tvojich bratov, ktorý som vzal z ruky Amoreja svojím mečom a svojím lukom.

Verš 3

És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem.

Gn 17:1 - Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendõs vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én elõttem, és légy tökéletes.

Gn 35:6 - Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kanaán földén van, azaz Béthelbe, õ maga és az egész sokaság, mely õ vele vala.

Verš 4

És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul.

Gn 28:3 - A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;

Gn 35:11 - És monda néki az Isten: Én [vagyok] a mindenható Isten, nevekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen te tõled; és királyok származzanak a te ágyékodból.

Verš 5

Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelõtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.

Gn 41:50 - Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte elõtt, kiket szûle néki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.

Gn 46:20 - És születének Józsefnek Égyiptom földén Manasse és Efráim, a kiket Asznáth, Potiferának, On papjának leánya szûlt néki.

Verš 7

Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dûlõföldre valék Efratától, és eltemetém õt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezetõ úton.

Gn 35:19 - És meghala Rákhel, és eltemetteték az Efratába (azaz Bethlehembe) vivõ úton.

Verš 15

És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig:

Heb 11:21 - Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.

Verš 16

Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.

Gn 31:42 - Ha az én atyám Istene, Ábrahám Istene, és az Izsák félelme velem nem volt volna, bizony most üresen bocsátanál el engem, [de] megtekintette Isten az én nyomorúságomat és kezeim munkáját, és megfeddett [téged] tegnap éjjel.

Gn 32:1 - Jákób tovább méne az õ útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai.

Verš 19

Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is megnevekedik; de az õ öccse nálánál inkább megnevekedik, és az õ magja népek sokaságává lesz.

Rút 4:11 - És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, és gyûjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.

Verš 20

És megáldá õket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.

Jer 31:20 - Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem õ róla, azért az én belsõ részeim megindultak õ rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr!

Verš 22

Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.

Joz 13:7 - Mostan azért oszd el ezt a földet örökségül kilencz nemzetségnek, és a Manassé nemzetség felének.

Joz 16:1 - A József fiainak sors által való része pedig juta a jérikhói Jordántól fogva, Jérikhó vizei felé napkeletnek a pusztára, a mely felmegy Jérikhótól a Béthel hegyének.

Joz 17:1 - Lõn sors által való része Manassé nemzetségének is, mert õ vala elsõszülötte Józsefnek, Mákirnak, a Manassé elsõszülöttének, Gileád atyjának, mivelhogy hadakozó férfiú vala, juta néki Gileád és Básán.

Joz 24:8 - Majd elhozálak titeket az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám õket, és bírátok az õ földüket, õket pedig eltörlém a ti orczátok elõl.

Gn 48,5 - Jakub adoptuje oboch synov Jozefových. Dáva im tie isté práva, ako majú ostatní synovia Jakubovi. Na požehnaní a prísľube z Betelu (35,11–12) majú mať synovia Jozefovi rovnaký podiel ako ostatní synovia Jakubovi. Efraim a Manasses stanú sa praotcami kmeňov a pripadne im rovnaký podiel pri rozdelení Kanaánu.

Gn 48,6 - Jozef mal aj iných synov, tí sa však pripoja k Efraimovi a Manassesovi. Keď Jakub namiesto Jozefa volí za dedičov jeho dvoch synov, tým dáva najavo, že na Jozefa preniesol právo prvorodeného. Jozef vo svojich synoch dostáva dva podiely. A to bolo právo prvorodeného.

Gn 48,7 - Porov. pozn. k 35,16–20.

Gn 48,8 - Jakubov zrak je už slabý, vidí dve postavy, ale už ich nerozoznáva.

Gn 48,13 - Jozef predvádza svojich synov podľa veku, a to tak, aby Jakubova pravá ruka dostala sa na staršieho syna, Manassesa. Pravica značila šťastie a hojnosť a toto všetko mal dostať prvorodený Jozefov.

Gn 48,19 - Mladší Jozefov Efraim v budúcnosti bude viac znamenať v histórii vyvoleného národa ako Manasses, bude to mocný a početný kmeň. Efraimov kmeň dostáva sa na popredné miesto v čase sudcov a po Šalamúnovi je vôbec najmocnejším kmeňom v severnej ríši kráľovstva Efraim!

Gn 48,20 - Požehnanie, ktoré dostávajú synovia Jozefovi, bude príslovečné. Keď niekto bude žehnať svoje potomstvo, bude im žičiť šťastie, ktorým obdaril Boh Efraima a Manassesa.

Gn 48,22 - Podiel, ktorý vyrval Jakub v boji Amorejčanom, nie je pozemok, ktorý kúpil (33,19). Apokryfná kniha Jubileorum v hl. 34 má rozpravu o boji, ktorý viedol Jakub s amorejskými kráľmi v okolí Sichemu, keď jeho synovia boli tu prepadnutí. Mojžiš tu zachytáva podanie o tomto boji. Isteže je to pozemok, podiel v okolí Sichemu; neskoršie tam uložili Jozefove kosti (Ex 13,19 a Joz 24,32).